Rozhovor so Šimonom / Beszélgetés Simonnal

Magyar nyelvű változat lejjeb folytatódik.

Náš rodák z Veľkých Úľan má pozitívny test na koronavírus a trávi svoj čas v karanténnom centre v Gabčíkove. Poprosili sme ho o rozhovor pre našu stránku, ktorá sa tejto problematike venuje a boli sme radi, že súhlasil.

V prvom rade by sme Vám chceli poďakovať za ochotu a možnosť absolvovať tento rozhovor.  Môžeme čitateľom ozrejmiť niektoré Vaše základné osobné údaje?

Volám sa Šimon, mám 23 rokov, som rodák z Veľkých Úľan a momentálne študujem v zahraničí.

Vieme, že Váš trvalý pobyt je vo Veľkých Úľanoch, no zrejme sa väčšinu času zdržiavate mimo rodnej obce. Kde žijete?

Trvalý pobyt mám vo Veľkých Úľanoch, ale väčšinu času trávim mimo. Keďže som študoval v Senci na Gymnáziu, väčšina mojich priateľov je odtiaľ. Už vyše roka nebývam na Slovensku. Presťahoval som sa do Dánska do mesta Kodaň, kde teraz študujem na Copenhagen Business School, a zároveň v Dánsku pracujem.

Ako by ste porovnali bežný život v Dánsku oproti Slovensku?

Prvé, čo napadne ľuďom v spojení s Dánskom je vysoká životná úroveň a určite ste  počuli aj o tom, že je to jedna z najšťastnejších krajín na svete. Je veľmi náročné porovnať Dánsko so Slovenskom, lebo sa naše kultúry naozaj veľmi líšia. Sú veci, ktoré sa mi veľmi páčia v Dánsku a isté veci, ktoré sa mi veľmi páčia na Slovensku. Dánsko má naozaj pekné prostredie, a aj mestá sú akési iné ako na Slovensku, moderné s nádychom histórie, široké cesty plné cyklistov a nočný život ako málokde. Treba však spomenúť, že ich spokojnosť vyplýva aj zo sociálnych výhod. Dánsko má všeobecne vysoké platy, taktiež granty v nezamestnanosti sú stále motivujúce na to, aby ste si hľadali prácu. Študenti dostávajú od štátu viac ako 500 Eur mesačne po splnení podmienok ako si nájsť prácu, a to môže byť akákoľvek práca, pretože sú tam jednoducho také vysoké platy. Ich vzdelávací systém je jeden z najlepších v Európe a zo škôl vychádzajú naozaj kvalifikovaní ľudia, ktorí sa v škole učia najmä praktické veci spolu s teoretickými. Služby sú tiež na vysokej úrovni a skoro všetko je už digitalizované. Dane si môžete spraviť cez internet, a aj keď sú dane skoro dvojnásobné ako na Slovensku, vidíte kam smerujú, či je to na infraštruktúru mesta, do hromadnej dopravy alebo do vzdelávania. Podľa určitých štúdií sa Dánsko tiež umiestnilo ako jedna z najmenej skorumpovaných krajín zo 180. Ľudia dôverujú štátu a štát je preto transparentný.

A to isté porovnanie medzi krajinami po zavedení opatrení na potlačenie šírenia koronavírusu?

Pred koncom marca, kým som bol v Dánsku, Slovensko už malo zavedené striktné opatrenia na boj proti koronavírusu. Dánsko bolo oveľa viac benevolentné, a to ma trošku aj hnevalo. Nakoľko som vedel ako je vírus infekčný,  aký dopad to malo na Čínu, neskôr Irán a Taliansko, vedel som, že Dánsko, podľa môjho názoru, robilo niečo nesprávne. Dánsko je v počte obyvateľov na tom rovnako ako Slovensko, no v tomto momente je tam sedemkrát viac infikovaných ľudí  ako tu. Nehovoriac o tom, že je to dopravný uzol s naozaj veľkým množstvom medzinárodných študentov, turistov a ľudí z iných krajín, ktorí sa tam práve nachádzajú. Môžem povedať, že ľudia sa chovali nezodpovedne, ignorovali nariadenia štátu, aby zostali doma. Miesto toho boli stovky ľudí vonku a brali to viac menej ako voľno. Pretože po dlhom čase tam bolo pekne slnečno, všetci išli von. Skutočne som tam nikoho dovtedy nevidel s rúškom, a keď som ho mal ja a moji slovenskí kamaráti, tak sa na nás pozerali ako na čudá. Neskôr, keď tieto opatrenia nefungovali, rozhodlo sa Dánsko uzavrieť všetky nočné kluby a bary do 13. apríla. Keď ale zistili, že je vonku ešte viac ľudí , a stále viac a viac sa ich nakazilo, uzavreli aj kaviarne a nákupné centrá až do 15. mája. Vtedy mnohí ľudia prišli o prácu, ale štát sa rozhodol kompenzovať týchto ľudí vyplácaním 80% z platu za to, že zostali doma,  a zároveň zaplatil firmám, aby ich neprepustili. To len ako zaujímavosť.

Čiže podľa Vás zareagovali neskoro a nedostatočne.

Myslím, že Slovensko to s opatreniami vôbec neprehnalo a je to adekvátne riešenie. Keď sa sami nenaučíme izolovať, neviem si predstaviť aké by to bolo, kebyže nás napadne vírus s väčšou mortalitou (úmrtnosťou). Áno, určite, Dánsko reagovalo pomaly, a až vtedy si uvedomilo chybu, keď chceli prvýkrát pootvárať podniky, a nakoniec zákaz predĺžili o ďalší mesiac. To už vypovedá o niečom.

Keď ste sa rozhodli prísť domov na Slovensko, zrejme ste netušili, že Vaša cesta nepovedie do rodnej obce, ale sa mierne zmení. Ako prebiehala Vaša cesta z Kodane na Slovensko?

Z Kodane sme išli autobusmi, ktoré zriadila slovenská vláda. Deň predtým som volal na veľvyslanectvo Slovenska, kde potvrdili moju repatriáciu. Nespravil by som toto rozhodnutie, kebyže neviem, o čo ide. Bolo jasne povedané, že repatrianti budú musieť ísť do štátom nariadenej karantény, len bohužiaľ sme nemali informáciu kam. To sa rozhodlo až na hraniciach, kde boli neuveriteľné kolóny kamiónov bez pohybu. Do Gabčíkova sme dorazili po 18 hodinách v autobuse v policajnom sprievode. Cesta bola únavná, ale bolo to skoro ako zájazd. Väčšinu času sme prespali, len s tým rozdielom, že sme všetci museli mať rúška. To bola podmienka pred vstupom do autobusu, a samozrejme nevykazovať symptómy. Vedel som o tom, že pôjdem do karantény, a bolo to dobrovoľné rozhodnutie. Nechcel som nič riskovať, aj keď som si aj v Dánsku dával veľký pozor na hygienu a nosil všade rúško.

Aké boli prvé dni v karanténnom centre v Gabčíkove? Ubytovanie, prístup personálu, strava prípadne trávenie voľného času?

Prvé dni boli dobré, ešte sme sa nenudili, mali sme sa o čom rozprávať, hrali sme karty a pozerali filmy. Večer sme si spolu sadli a rozprávali sme sa všetci piati na izbe, ktorá mala dve bunky: 3 postele a 2 postele. Žiaľ, išiel som len s jedným kamarátom z Dánska, s ktorým sme sa poznali, a tak sme sa museli dať dokopy aj s ľuďmi, ktorých sme sa nepoznali, ale za pár minút sme si veľmi sadli. Prístup personálu musím veľmi pochváliť. Každý je tu naozaj milý a ochotný, ale treba myslieť na to, že toto je karanténne prostredie,  a nie prázdninový pobyt. Vládnu tu reštrikcie, ktoré treba dodržiavať. Na stravu sa nemôžem absolútne sťažovať. Je pravda, že niekomu nemôžete hneď ulahodiť, ale majú tu možnosť vybrať si aj z vegetariánskej a vegánskej stravy. Stravu nám položia na stoličku pred dvere a zaklopú, aby sme vedeli, že to tam je. Zakaždým, keď otvoríte dvere, musíte si dať rúško. Zatiaľ sa mi nestalo, že by som niečo nedojedol. Momentálne trávim voľný čas štúdiom do školy, čítaním kníh, niekedy pozerám film alebo seriál.

Pokračujete vo svojom štúdiu na diaľku?

Áno, samozrejme. Potom ako Dánsko zaviedlo reštrikcie, týkalo sa to hlavne škôl, kde sa stretáva veľké kvantum ľudí, čiže o to väčšie je riziko nákazy. Dánske školy majú infraštruktúru na to aby sa celá výučba stala digitálnou. Pokladám to za obrovské plus. A tak isto týmto spôsobom budem mať aj skúšky.

Na Slovensku Vám v karanténnom centre spravili test na SARS-CoV-2, ktorý vyšiel ako pozitívny. Mali ste tušenie, že môžete byť jedným z infikovaných, prípadne máte tušenie, kde ste sa mohli infikovať? Mali ste príznaky, o ktorých sa bežne hovorí a píše?

Po piatom dni v karanténe nám spravili testy odberom z nosnej dutiny a hrdla, kde sa tieto kovidoidné vírusy najviac vyskytujú. Samozrejme to nie je nič bolestivé, iba trošku nepríjemné. Neodoberajú sa vzorky krvi, ako si to možno niektorí mysleli. Práve to bolo prekvapivé, že som nemal žiadne symptómy. Keď mi oznámili, že som pozitívny, onemel som. Boli sme totiž piati na izbe, z toho traja sme boli pozitívni a dvaja negatívni. Po pozitívnom teste som prišiel na to, že som úplne prišiel o čuch a sprevádzala to aj bolesť hlavy. Nebyť testu možno ani neviem, že som niečo podobné prekonal, pretože množstvo ľudí máva migrény a občasné bolesti hlavy. Anosmia, teda strata čuchu nie je taká nezvyčajná, ale v tomto prípade to bol následok vírusu. Čuch mám po dvoch týždňoch skoro úplne späť, ale nemal som ani kašeľ, ani horúčku, a stále som sa cítil dobre.

Bohužiaľ, na otázku, kde som sa mohol infikoval, neviem odpovedať. Neviete,  kde sa môžu zdržiavať tieto mikroskopické vírusy, a tak ako aj v mojom prípade, neviete, kto to môže mať. Možno ste prišli do kontaktu s menej zodpovedným človekom, ktorý si to vykladal ako obyčajnú chrípku a prekonal corona vírus, iní sa obzerajú za každým, kto zakašle a sú paranoidní.

Keď sa 2. apríla objavila informácia, že máme v obci Veľké Úľany pozitívny prípad, vyvolalo to u niektorých ľudí rôzne emócie. Zrazu bola tá fiktívna vec v našej blízkosti. Dostali sa k Vám tieto reakcie? Aký ste mali z nich pocit?

Samozrejme, okruh mojich blízkych priateľov a rodiny mali informáciu o mojom pozitívnom teste ako prví. Chcel som ich o tom informovať, pretože to je prvá vec, ktorú by každý z nás spravil. Povedal som im, že som v poriadku, nech sa neboja, a že som ten šťastlivec, ktorý vyhral lotériu. Skôr som to bral s humorom, pretože som sa cítil dobre a chcel som uistiť aj mojich blízkych, že si z toho uťahujem. Keď vedeli, že som v dobrej nálade, nebáli sa natoľko o mňa. Snažil som sa k tomu stavať s humorom, pretože už mi nič iné neostávalo, len sa vyliečiť. A potom tí, ktorí o tom vedeli, mi poslali práve tieto reakcie ľudí. Mal som teda možnosť si ich prečítať. Nemôžem sa hnevať na nikoho i keď som mal pocit, že sa niektorí hnevali na mňa. Neviem, aká by bola reakcia, keby od začiatku vedeli kto to je, či by aj tí ľudia, ktorí ma dobre poznajú, reagovali rovnako. Rozumiem aj tomu, že sa bojíme toho nepoznaného. “O víruse nemáme dostatok informácií, ale napriek tomu sa to týka celej
našej spoločnosti, nielen našej malej dediny. Nakaziť sa nie je lotéria
ako som zľahčujúc napísal vyššie. Tomuto vírusu sa dá úplne vyhnúť, keď
budeme rešpektovať opatrenia našich odborníkov, ale hlavne tých zo
sveta, ktorí  majú viacej skúseností.

Choroba COVID-19, teda najmä vírus, ktorým sa prenáša SARS-CoV-2, je približne 4 krát infekčnejší ako bežná chrípka, čiže je 4 násobne väčšia pravdepodobnosť prenosu na osobu v blízkosti chorého, ako u bežnej chrípky. Schvaľujete opatrenia vlády o povinnej karanténe po návrate zo zahraničia?

Aj keby nebolo toto vládne nariadenie, apeloval by som na to, aby som bol pred návratom domov aspoň otestovaný pred tým, ako sa stretnem s niekým z mojej rodiny. Infekčnosť a inkubačná doba 2 až 14 dní je nástroj na to, aby sa tento vírus šíril čoraz jednoduchšie medzi ľudmi. Každý z nás je vo svojej podstate rizikovým faktorom, a keď to riziko môžeme minimalizovať aj napriek chvíľkovému nekomfortu v karanténe, tak to treba prísne dodržať. Karanténa neslúži na to aby tu ľudia trpeli, ale aby sme to celé mali pod kontrolou. Ľudia, ktorí sem prídu a sú otestovaní, môžu ísť bezpečne domov za svojou rodinou, ak sú negatívni.

Občania Slovenska vo veľkej miere disciplinovane plnia nariadenia vlády a prispôsobujú sa opatreniam. Dôležité je však nepoľaviť. Mali ste vo Vašej blízkosti prípady choroby, ktoré mali komplikovanejší priebeh ako bol ten Váš?

Taký prípad som nemal. Možno je to asi spôsobené demografiou ľudí tu v karanténe. Choroba postihuje intenzívnejšie starších ľudí s predchádzajúcimi chorobami. Tu, v týchto centrách sa nachádzajú ľudia zo zahraničia, ktorí tam pracovali, študovali atď. Zatiaľ som našťastie nebol svedkom niečoho vážnejšieho (silné bolesti, intubácia, atď). Mohlo sa ale stať, že ja som napríklad ani nevedel, že mám tú chorobu, a po príchode domov by to mohlo mať oveľa vážnejšie následky napríklad pre moju babku, s ktorou sa určite tak skoro nestretnem aj napriek tomu, že by som chcel. Ľudia vidia, že ich sa to nemusí týkať, lebo sú stále v rovnakých kruhoch, ale čo i len rozhovor s niekým v obchode môže spôsobiť reťazovú reakciu.

Aký by mal byť ďalší postup v prípade Vašej osoby?

Ľudia, ktorí prídu prvýkrát do karantény sú testovaní zvyčajne na 5.-7. deň po príchode. Ak sú negatívni, prepúšťajú ich do domácej karantény, kde musia stráviť dokopy 14 dní. Čiže 7 dní tu, doma ďalších 7 dní, spolu 14. Ja som bol po 5 dňoch pozitívny. V tom prípade ďalší test prebehne o 14 dní. Bohužiaľ,  som aj po tomto čase bol pozitívne testovaný, takže musím čakať ďalších 14 dní na opätovný test. Ak ma otestujú 29. apríla a môj test bude negatívny, môžu mi vykonať ďalší test s odstupom 24 hodín. Ak aj ten bude negatívny, pustia ma domov. Budem prehlásený za zdravého s potvrdením od Slovenskej republiky a Úradu verejného zdravotníctva.

Je v karanténnom centre možný fyzický kontakt so svetom? Môže Vám napríklad rodina poslať balík, jedlo, ošatenie?

Áno, mojou výhodou bolo, že ma nedali niekam ďaleko, pretože tieto zariadenia sú všade na Slovensku, aj v Tatranskej Lomnici. Samozrejme, nie je to väzenie a balík vám môže doručiť hocikto, len naň treba napísať číslo izby a meno. Potom Vám to jeden z tu pracujúcich prinesie pred dvere a zaklope. Moja rodina je veľmi láskavá a myslím si, že si robí až príliš veľké starosti. Keď mi hocičo chýba, tak mi to donesú  a ja im za to nesmierne ďakujem. Fyzický kontakt samozrejme s nikým nie je možný. Mám tu ale balkón, cez ktorý si aspoň trochu zamávame a povieme si cez telefón, ako si chýbame, keď naši prídu.

Po úplnom vyliečení sa zrejme vrátite domov do našej obce. Na čo sa tešíte najviac?

Chcel by som si konečne zabehať v chotári. Skúšal som si tu navrhnúť bežeckú dráhu, ale márne, izba je krátka. A určite sa teším na rodinu, s ktorou sa nebudem musieť rozprávať len cez telefón po takom dlhom čase odlúčenia.

Prajeme Vám veľa zdravia, veľa úspechov v živote a v štúdiu. Ďakujeme za príležitosť vniesť našim spoluobčanom  trošku viac svetla do tejto problematiky, ktorá nás tak intenzívne zamestnáva.

 

Magyar nyelvű változat.

 

Községünk szülötte, Simon koronavírus tesztje pozitív lett. Jelenleg a bősi karantén központban telnek napjai. A problémával kapcsolatos rövid beszélgetésre kértük fel. Örömünkre, vállalta a beszélgetést.

Elsősorban szeretnénk megköszönni, hogy megosztotta velünk tapasztalatait. Megtudhatunk Önről néhány személyes adatot?

A nevem Simon, 23 éves vagyok, Nagyfödémesen születtem, de jelenleg külföldön tanulok.

Tudjuk, hogy az állandó lakhelye Nagyfödémes, de nyilvánvaló, hogy ideje nagy részét községünkön kívül tölti. Hol él jelenleg?

Igen, az állandó lakhelyem Nagyfödémes, de az időm nagy részét a falun kívül töltöm. Mivel a szenci gimnáziumban tanultam, a legtöbb barátom is onnan van. Már több mint egy éve nem lakom Szlovákiában. Koppenhágába költöztem, ahol jelenleg a „Copenhagen Business School” iskolában tanulok, és egyben Dániában is dolgozom.

Hogyan tudná összehasonlítani Dánia és Szlovákia mindennapi életét?

Az első dolog, ami Dániáról az ember eszébe jut, az a magas életszínvonal, és biztosan már mindenki hallotta, hogy ez az egyik legboldogabb ország a világon. Nagyon igényes dolog lenne összehasonlítani Dániát Szlovákiával, mert a két ország kultúrája nagyon eltérő.  Bizonyos dolgok jobban tetszenek nekem Dániában, mások viszont Szlovákiában. Dániában csodálatos a környezet, a városok is mások, mint Szlovákiában, modernek, de egyben mag van a történelemi hangulatuk is. Kerékpárosokkal teli széles utcák és másokkal összehasonlíthatatlan éjszakai élet. A dánok elégedettsége elsősorban a jó szociális ellátottságból ered. Dániában általában magasak a bérek, a munkanélkülieknek nyújtott támogatások pedig arra ösztönzik őket, hogy minél előbb találjanak munkát. A diákok több mint havi 500 € támogatást kapnak, ha teljesítik a munkakeresési feltételeket, s ez lehet bármilyen munka, mert egyszerűen ott egyszerűen olyan magasak a bérek. Oktatási rendszerük Európában az egyik legjobb, az iskolákból valóban jól képzett emberek kerülnek ki, akik az iskolában az elmélet mellett elsősorban gyakorlati dolgokat tanulnak. A szolgáltatások magas színvonalúak, és szinte minden digitalizált. Az adót interneten intézhetjük, amely ugyan a szlovákiai adó kétszerese, de az adózó pontosan tudja hova kerül az adója. A település infrastruktúrájára, a tömegközlekedésre, vagy az oktatásra.  Bizonyos tanulmányok alapján Dánia a legkevésbé korrupt a vizsgált 180 állam közül. Az emberek bíznak az államban, és az állam áttekinthető politikát folytat.

Milyen lenne ez az összehasonlítás a koronavírus elleni küzdelemben hozott rendelkezések tükrében?

Március vége előtt, amíg Dániában voltam, Szlovákiában koronavírus legyőzése érdekében már szigorú szabályok voltak érvényben. Dánia sokkal lazábban ált a dologhoz, ami őszintén szólva nekem nem tetszett. Tudtam, hogy mennyire fertőző ez a vírus, hogy milyen hatása volt Kínára és később Iránra és Olaszországra is. Nézetem szerint Dánia rosszul kezelte a helyzetet. Lakosait tekintve Dánia akkora, mint Szlovákia, de a bizonyítottan fertőzöttek száma hétszerese a szlovákiainak. Nem beszélve arról, hogy ez egy közlekedési csomópont, rengeteg külföldi diákkal, turistával és egyéb más országbeli személyekkel, akik éppen ott találkoznak. El kell mondanom, hogy az emberek felelőtlenül viselkedtek, figyelmen kívül hagyták az állam rendelkezéseit, hogy maradjanak otthon. Emberek százai voltak házon kívül, s valamiféle szabadnak tekintették ezt az időszakot. Mert hosszú idő után végre az időjárás is szép volt, mindenki kint volt. Valóban senkit sem láttam maszkkal az arcán. S mivel én és szlovákiai barátaim már viseltük a maszkot, úgy néztek ránk, mit valami csodabogarakra. Később, amikor ezek az intézkedések nem bizonyultak hatékonynak, Dánia úgy döntött, hogy április 13-ig bezárja az éjszakai klubokat és bárokat. Amikor rájöttek, hogy még többen vannak kint és egyre több a fertőzött, döntöttek arról, hogy május 15-ig bezárják a kávéházakat és bevásárlóközpontokat is. Akkor az emberek tömege vesztette el a munkáját, de az állam ezeknek az embereknek bérük 80 %-át folyósította azért, hogy otthon maradtak. Egyben a vállalatoknak is támogatást nyújtottak, hogy ne bocsássa el őket. Ezt csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg.

Tehát, Ön szerint későn és nem kellő körültekintéssel reagáltak?

Azt gondolom, hogy Szlovákia egyáltalán nem túlozta el a rendelkezéseket, és megfelelően reagált. Ha magunktól nem tanuljuk meg elviselni az elszigeteltséget, el sem tudom képzelni, mi történne, ha egy magasabb elhalálozással járó vírus támadna meg bennünket. Igen, Dánia bizony nagyon lassan reagált, csak akkor tudatosították hibájukat, amikor először akarták újra kinyitni az üzleteket, s végül a tilalmat további egy hónappal meghosszabbították. Ez bizony valamiről tanúskodik.

Amikor vissza akart térni Szlovákiába, biztosan nem gondolt arra, hogy az útja nem a szülőfalujába vezet majd. Milyen volt az útja Koppenhágából Szlovákiába?

Koppenhágából a Szlovák Kormány által indított autóbusszal utaztunk. Egy nappal korábban telefonáltam a szlovák nagykövetségre, ahol visszaigazolták hazaszállításomat. Azért döntöttem így, mert pontosan tudtam miről van szó. Tudtam, hogy a hazatérők állami karanténba kerülnek, csak arról nem volt tudomásunk, hogy hová. Ez csak a határon dőlt el, ahol hosszú mozdulatlan kamionsor fogadott bennünket. Autóbuszunk rendőrkísérettel 18 óra múlva ért be Bősre. Az út fáradtságos volt, de egyben olyan, mint egy kirándulás. Az idő nagy részét átaludtuk, a különbség csak az volt, hogy mindenkinek maszkot kellett viselnie. Ez az autóbuszba lépés feltétele volt, és természetesen tünetmentesnek kellett lenni. Tudtam, hogy karanténba kerülök, és ezt önkéntesen vállaltam. Annak ellenére, hogy Dániában is nagy figyelmet fordítottam a higiéniára és mindenhol maszkot viseltem, nem akartam semmit sem kockáztatni.

Milyenek voltak a karantén első napjai Bősön? Szállás, a személyzet hozzáállása, étkeztetés, illetve a szabadidős foglalkozások lehetősége?

Az első napok még jók voltak, még nem unatkoztunk, volt miről beszélgetnünk, kártyáztunk és filmeket néztünk. Este mind az öten összeültünk a szobába, akik a két szobában közösen voltunk (3 és 2 ágyas szobák). Sajnos Dániából csak egy ismerős baráttal érkeztem, így a többiekkel meg kellett ismerkednem, de néhány perc múlva már megtaláltuk a közös hangot. A személyzet hozzáállását meg kell dicsérnem. Itt mindenki nagyon kedves és készséges, de tudatosítanunk kell, hogy ez egy karantén központ, nem nyaralás. Az itt uralkodó korlátozásokat mindenkinek be kell tartani. Az étkezésre sem lehet panaszom. Igaz, hogy elsőre nem mindenkinek felelt meg minden, de lehetőség van vegetáriánus és vega ételekből is választani. Az ételt az ajtó előtt álló székre helyezik, kopogással jelzik, hogy az étel már ott van. Minden ajtónyitáskor fel kell tenni a maszkot. Még nem történt meg, hogy valamit nem ettem volna meg. Jelenleg szabadidőmet tanulással töltöm, vagy olvasok, és néha filmet nézek.

Tanulmányait távúton folytatja?

Természetesen. Amikor Dániában is bevezették a korlátozásokat, elsősorban az iskolákat érintette, ahol nagyszámú ember találkozik, és ott a legnagyobb a fertőzésveszély is. Dániában meg van a lehetőség arra, hogy az egész oktatás digitálissá váljon. Ezt hatalmas plusznak tartom. És vizsgázni is ilyen formában fogok.

A szlovákiai karantén központban elvégezték önnél is a SARS-CoV.2 tesztelést, amely pozitív lett. Sejtette, hogy egyike lehet a fertőzötteknek, illetve tudja-e, hogy hol fertőződhetett meg? Voltak-e olyan tünetei, amelyekről hallhattunk és olvashattunk?

A karanténban töltött ötödik nap után végezték el nálunk a tesztelést. Az orrunkból és a torkunkról vettek mintát, ahol a kovid vírus leggyakrabban fordul elő. Ez természetesen nem fájdalmas, csak egy kicsit kellemetlen. Nincs vértvétel, mint az többen gondolják. Az érdekes pontosan az volt, hogy nálam nem mutatkoztak semmiféle tünetek. Amikor közölték, hogy a pozitív vagyok, megnémultam. A szobán ugyanis öten voltunk, amelyből háromnál pozitív, kettőnél pedig negatív lett az eredmény. A pozitív tesztelés után jöttem rá, hogy szinte teljesen elvesztettem a szaglásomat, amit fejfájás is kísért. Ha nem végezték volna el a tesztelést, nem is tudtam volna a fertőzésről, hiszen sok embernek van migrénje, vagy alkalmanként fáj a feje. A szagláshiány sem egy szokatlan dolog, de ebben az esetben a vírusfertőzés következménye volt. A szaglásom két hét után visszatért, nem köhögtem, nem volt lázam sem, és jól éreztem magam.

Sajnos arra a kérdésre, hogy hol fertőződhettem meg, nem tudok válaszolni. Senki sem tudhatja, hogy hol találhatók ezek a mikroszkopikus vírusok, és mint az én esetemben, senki sem tudhatja, hogy ki a hordozója. Talán felelőtlen emberrel találkozhattak, aki egyszerű influenzára gondolt, s közben a koronavírusa volt. Megint mások pedig paranoiásak, már attól is rettegnek, ha valaki elköhinti magát a közelben.

Amikor április 2-án megjelent a hír, hogy Nagyfödémesen is van koronavírusos fertőzött, a lakosok körében különböző emóciókat váltott ki. Egyszeriben ez az eddig fiktív dolog a közvetlen közelünkben volt.  Eljutottak ezek a reakciók Önhöz is? Milyen érzések rezonáltak Önben?

Természetesen a legközelebbi családtagjaim elsőként szereztek tudomást a pozitív leletemről. Tudatni akartam velük, hiszen ez az első dolog, amit az embernek meg kell tennie. Megmondtam nekik, hogy rendben vagyok, nem kell félniük, hogy én vagyok az a szerencsés, aki nyert a lottón. Inkább humorral vettem a dolgot, hiszen jól éreztem magamat, és a hozzátartozóimat is szerettem volna megnyugtatni. Amikor látták, hogy jól kedvem van, már nem féletettek annyira. Azért is álltam hozzá humorral, mert nem maradt más, mint kigyógyulni a betegségből. Akik tudtak a dologról, elküldték nekem az emberek reakcióit is, így elolvashattam őket. Nem haragszom senkire, pedig nekem olyan érzésem volt, hogy néhányan haragszanak rám. Nem tudom milyen lett volna a reakció, ha az elejétől tudták volna, hogy kiről van szó, és hogy azok is, akik jól ismernek, hasonlóan reagáltak-e volna. A vírusról nincs sok információm, de nemcsak a községünket, hanem egész társadalmunkat érinti. Megfertőződni sajnos nem egy lottó főnyeremény, mint azt fentebb könnyeden megfogalmaztam. A vírusfertőzés elkerülhető, ha következetesen betartjuk a szakemberek intézkedéseit, és főleg a világ szakembereinek javaslatait, akiknek több tapasztalatuk van.

A COVID-19 betegség, és elsősorban a vírus, amellyel a SARS-CoV-2 terjed, kb. négyszer fertőzőbb, mint egy egyszerű influenza, vagyis négyszeres a valószínűsége, hogy a beteg emberről más személyre is átterjed. Jónak tartja a kormány azon határozatait, hogy a külföldről hazatérők számára kötelező a karantén?

Ha nem lenne ez a kormányrendelet, akkor is kértem volna, hogy teszteljenek le, mielőtt a hozzátartozóimmal találkozom. A fertőzésveszély és a lappangási idő, amely 2-től 14 nap, a veszélye, hogy ez a vírus minél egyszerűbben terjedjen az emberek között. Minden ember egyfajta kockázati tényező, de ezt a kockázatot komfortzónánk ideiglenes elhagyásával – a karanténban való tartózkodással – minimalizálhatjuk. Ezért az erre vonatkozó rendelkezéseket szigorúan be kell tartani.  Az ide érkező emberek, akik a tesztelés után negatívak, biztonságosan haza mehetnek családjukhoz.

Szlovákia lakosai nagy részben fegyelmezetten betartják a kormányrendelet, alkalmazkodnak a helyzethez. Fontos azonban, hogy ne legyünk könnyelműek. Volt a környezetében olyan eset, amikor a betegségnek komplikáltabb lefolyása volt?

Nem volt ilyen eset. Talán a karanténban levő személyek demográfiájával függ ez össze. A betegség főleg az idősebb embereket támadja meg, akiknek egyéb diagnózisuk is van. Ezekben a központokban főleg olyan egyének tartózkodnak, akik külföldön tanultak, vagy dolgoztak. Szerencsére eddig nem voltam tanúja nehezebb esetnek (nagy fájdalmak, intubálás stb.)  De előfordulhatott volna az is, hogy én nem tudok a betegségemről, és a hazatérésem után sokkal komolyabb következményei lettek volna, például a nagymamámra, akivel bizonyára még sokáig nem találkozhatok, pedig nagyon szeretnék. Az emberek úgy látják, hogy ez őket nem érinti, mert mindig ugyanabban a körben mozognak, de például egy ártatlan beszélgetés az üzletben is láncreakciót válthat ki.

Milyen lesz az Ön személyét illető további folyamat?

A karanténba került embereket rendszerint az 5. – 7. napon tesztelik. Ha negatív a lelet, akkor házi karanténba engedik őket. 7 nap itt, és további 7 nap otthon, tehát a karantén összesen 14 napos. Az én leletem az 5. napon pozitív lett. Ilyen esetben 14 nap után újabb tesztelés következik. Sajnos az én leletem másodszor is pozitív lett, tehát további 14 napot kell várnom az újabb tesztre. Ha április 29-én ismételten letesztelnek és az eredmény negatív lesz, akkor 24 óra múlva egy újabb tesztelésre kerül sor. Ha az is negatív lesz, akkor hazaengednek. A Szlovák Köztársaság és a Közegészségi Hivatal igazolásával egészségesnek nyilvánítanak.

A karanténban van lehetőség arra, hogy érintkezzen a külvilággal? Például kaphat-e csomagot – ételt, ruhát – a családjától?

Igen, előnyömre szolgál, hogy nem Szlovákia egy távolabbi karantén központjában helyeztek el, mehettem volna például Tátralomnicra is. Természetesen ez nem börtön és bárki küldhet csomagot, csak rá kell írni a szobaszámot és a nevet. Aztán az egyik itteni alkalmazott leteszi az ajtó elé és bekopog. Családom nagyon kedves, és úgy gondolom, hogy nagyon aggódnak értem. Bármi hiányzik, azonnal elhozzák nekem, és én ezért nagyon hálás vagyok nekik. Közvetlen fizikai kapcsolat természetesen nem lehetséges. Amikor a családom eljön, az erkélyről legalább integetünk, és telefonon mondjuk el, hogy mennyire hiányzunk egymásnak.

A teljes felépülés után természetesen hazatér községünkbe. Minek örül a legjobban?

Szeretnék egy jót futni a határban. Próbáltam itt is egy futópályát tervezni, de hiába a szoba nagyon kicsi. És természetesen nagyon várom a családdal való találkozást, akikkel hosszú idő után nem csak telefonon beszélhetek majd.

Jó egészséget, a magánéletében és a tanulmányainál és további sikereket kívánunk. Köszönjük, hogy lehetőséget adott községünk lakosainak jobban betekinteni ebbe mindannyiunkat nagyban érintő problémába.